Ismertető

25 méter magasságot is elérő, finom, nagy olajos magvas termést hozó fa.

A dió természetes élőhelye hosszan, vékonyan az Alpoktól a Himalájáig terjed.

Napos helyet kedvel.

Vízszükséglete évi 1000 mm, öntözést igényel.

Gyenge talajban is elboldogul.

A diófa széles, félgömb alakú koronát nevel. Hosszú ellipszis alakú levelei későn hajtanak ki, szétdörzsölve a benne lévő illóolajok kellemes illatot árasztanak, főzete emésztést segítő, vértisztító hatásáért fogyasztják.

A magról kelt diófa csak 10-15 év után fordul termőre, de a forgalomban kapható oltványok mérettől függően 2-4 év után már mutatják gyümölcsüket. A dió oltványoknak az ára a gyümölcsfákéhoz képest magas, mert több időbe telik, és jóval nehezebb előállítani.

Metszeni nem muszáj, az első pár évben a gyorsabb koronaalakítás érdekében érdemes. Ezzel kapcsolatban annyit ajánlok, hogy kenjük be fagéllel a metszésfelületet, mert az középen lyukas, az üregbe károsító költözhet, és egy fiatal fában még nagy kárt is okozhat. (Egyesek nem ajánlják a tavaszi metszést, szerintem nyugodtan megtehetjük akkor is.)

Permetezni a gyümölcsfákkal együtt érdemes réz tartalmú gombaölő szerekkel, ősszel vagy kora tavasszal (lemosó permetezés). Ha a leveleken barna szabályos kör alakú foltok (gnómónia, eredménye némi termésmennyiség csökkenés) jelennek meg – a lemosó permetezés ellenére – akkor leveles állapotban nem-rezes gombölő szerrel próbálkozhatunk.

Az éretlen, de már nagyméretű zöld diót négybe vágva esszencia készítéséhez használhatjuk – likőrből, pálinkából – ezáltal ízesítjük, színezzük. Ennek is emésztést javító hatást tulajdonítanak.

Milotai 10

Szeptember végén érik.
Termése nagy, gömb alakú, világú színű, nagyon könnyen törhető és tisztítható. Héjvastagsága 2 mm, béltartalma 52%. Gyümölcsminősége és termőképessége kiemelkedő.
Koronája félgömb alakú, növekedési erélye közepes.

Bükkfafélék rendje	Diófafélék családja		Közönséges dió
Fagales	Juglandaceae		Juglans regia