Páfrányfenyő

Lombhullató, különleges fa.

Kínából származik. Kínai páfrányfenyőnek, Gingko bilobának, ginkófának szoktuk hívni.

Fiatal korában fényigényes.

Jó vízellátottságú, de jó vízelvetésű talajban nő a leggyorsabban.

Gyenge talajon is megállja a helyét, de meghálálja, ha ültetésnél fellazítjuk a közegét, esetleg trágyázzuk is.

Lombhullató díszfa. Levelei bőrszerűek, legyező formájúak, erezetük villás, a levéllemez középen mélyen bemetszett. A feltűnően puha, hosszú szárú levelek világos- vagy középzöld színűek, ősszel gyönyörű élénksárgává válnak, majd lehullnak, időjárástól függően 1-15 nap alatt.

20–35 méteresre nő meg. Kezdetben (15-25 évig) felfelé törő habitusú, minél magasabb lesz, annál jobban szétterül.

Ellenálló a betegségekkel szemben, koronája ellenáll a szélnek, hókárnak, fája a kártevőknek. Rendkívül szívós növény, csak egészséges egyedekkel szoktunk találkozni. Még a radioaktív sugárzást is elviseli.

Kétlaki növény. A termős példányokat ha beporozza egy porzós fa, akkor ősszel vastag magköpennyel rendelkező magokat ejt, melyek vajsavat tartalmaznak, enyhe időben vagy melegben igen büdösek.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a páfrányfenyőlevél (Ginkgo folium) szerepel. Hatóanyagai flavonoidok, biflavonoidok, diterpén-laktonok, szeszkviterpének és protanto-cianidok. Gyakran ajánlják emlékezet és koncentráció javítóként és a demencia megelőzésére. A legtöbb hatóanyaga nem vízben oldódó, tehát a levelekből készített tea nem hatásos. Javíthatja a vérkeringést, de bármilyen okból adódó vérzékenység esetén kerülendő.
Távol-Keleten a magbelét is fogyasztják desszertként, kis mennyiségben.

Rendszertanilag egyedi növény, nem ismert hozzá közeli rokon faj. Nevében a biloba (bis [kettő] loba [karéj] a levél alakjára, szimmetriájára utal.
Ginkophyta
Ginkgopsida
Ginkgoales
Ginkgoaceae
Gingko biloba
Gingkóalkatú nyitvatermők
Páfrányfenyők
Páfrányfenyőfélék családja
Páfrányfenyő