Ribizli

A ribiszke – mint a bogyós gyümölcsök általában – rendkívül sok vitamint és ásványi sót tartalmaz.

Nyugat-Európában őshonos.

Nem kedveli a tűző napot. A pirosat félárnyékos-napos, a feketét félárnyékos helyre érdemes ültetni.

Vízigénye alacsony, de kora tavasszal és termésnövekedés alatt, ha nem esik eső öntözni kell. A fekete ribiszke párás környezetben érzi jól magát.

Közepes humusztartalmú talajt kedvel, időnként érdemes lehet trágyázni.

A ribiszke természetes előfordulásában erdőszéli aljnövény! Nem fagyérzékeny, a kései fagyok a fekete ribizli virágaira lehetnek veszélyesek.
Az ültetési mélysége fontos; a ribiszke cserje, a földből kihajtó fiatal hajtásokról – tővesszőkről – képes megújulni, és termékenységét megőrizni. Ültessük kellően mélyre.

C-vitamin tartalma 80-300 gramm, tehát ebben versenytársa a csipkebogyónak. A fekete ribiszke vitamintartalma körülbelül négyszer annyi, mint a piros ribiszkéé.

Metszése röviden
Az ültetés évében tőhajtások előtörését ösztönözhetjük azzal, hogy visszavágjuk ágait.
Az 5-6 éves termőgallyakat (amik már 3-4 éve teremnek) érdemes rendszeresen eltávolítani.
A magastörzsű ribiszkének kisebb a terméshozama, a metszés kevésbé javít rajta.

Kőtörőfűvirágúak rendje
Köszmétefélék családja
Piros ribiszke
Fekete ribiszke
Saxifragales
Grossulariaceae
Piros ribiszke
Fekete ribiszke